Betét vagy tampon

Mint tudjuk, a tampon egy hüvelybe helyezhető nedvszívó rudacskát jelent, a betét pedig a szeméremtest elé, a fehérneműbe helyezett nedvszívó lemezt. Mindkettőnek fontos tulajdonsága, hogy nemcsak felszívja, hanem meg is tartja a menstruációs váladékot. Cseréjük még a teljes átázás előtt történjen meg, különben komoly fertőzés forrása lehet, mivel már a hüvelyen belül megindul a baktériumok szaporodása. Nagy hiba emellett, hogy már a tampon felhelyezésénél is számos baktérium kerülhet a hüvelybe. A legtöbb orvos ezért a betétet ajánlja, mivel ez egy természetesebb eszköz. Ma már van olyan természetes anyagú betét, amely a friss, tiszta érzés megteremtésére hivatott. Nemcsak megköti a nedvességet, de ártalmatlanítja a baktériumokat, miközben a kellemetlen szagokat is közömbösíti és használat közben nem irritálja a bőrfelszínt.

 
 
A tampon használói főként a kényelmi  és divat szempontokat, a betétpártiak főként az egészségügyi szempontokat emelik ki. A kérdés mégis nyitva maradt. Az egészség, vagy a kényelem és a divat az elsődleges szempont? Az életben vannak és lesznek hosszú és rövid távú befektetéseink. A legtöbb embernek csaknem kizárólag rövid távú befektetései vannak.

 Rövid távú befektetés: a kényelem és a divat! Biztos, hogy megéri? ⇒ TAMPON

Ez az a rövid távú befektetés, amikor a jövőnket (egészségünket) eladjuk a jelenünkért (kényelem). Aki beteg, annak már megtanította az Élet, hogy jobb lett volna hosszú távú befektetésben, az egészségben, is gondolkodni.

 Hosszú távú befektetés: az egészség! ⇒ BETÉT

Lehet, hogy egy kicsit kényelmetlenebb érzés a betét használata, de hosszú távon biztosan megtérül.

A tamponba kifolyó menstruációs folyadékban - mint táptalajban - a baktériumok rendkívül gyorsan elszaporodnak. Ennek megakadályozására 20 percenként kellene cserélni a tampont? A hüvelybe felvezetett tampon alig néhány centiméterre van a méhszájhoz.
A menstruáció alatt kissé meglazuló méhszájon át akadálytalanul vándorolhatnak be a baktériumok, vírusok a méhüreg felé. Ameddig az immunrendszer elég erős nem alakul ki fertőzés, de bármely okból (pl: tartós stressz, nem megfelelő étkezés, súlyos betegség után, gyógyszer mellékhatás) való meggyengülése gyulladásos megbetegedést okozhat. Általánosságban a hüvely egy öntisztuló szerv. Alapvető élettana és a gravitáció azt jelenti, hogy a testben képződő váladékok és a vér lefelé és kifelé folynak. Az egészségügyi és higiéniai tényezők függvényében bármit, amit a Ön hüvelyébe helyez hosszabb időre, növeli a fertőzés kockázatát, mivel egyik öntisztulásra ítélt nyílásunkat sem  célszerű bedugaszolni, meggátolni alapvető funkcióiban. Ezért egészségügyi szempontból az orvosi társadalom mindenképp a betétet javasolja, mint első számú alternatívát. A húgycsőnyílás, a hüvelybemenet és a végbélnyílás nagyon közel helyezkednek el egymáshoz. Így az elszaporodó baktériumok, hólyaghurutot, húgycsőgyulladást, végbélnyílás környéki fertőzéseket okozhatnak - gyenge immunrendszer esetén - akár egyidejűleg is. Ugyanakkor szabad az útjuk az elszaporodott baktériumoknak a méh és a húgyhólyag felé. A menstruációs vérzés alatt a hüvelybe felhelyezett tampon elérheti a méhszájat és megkönnyíti ezáltal az elszaporodó baktériumok bejutását a méhbe, majd ezen keresztül a kismedencébe, így sokkal nagyobb a fertőződés lehetősége.

Előállításukhoz klórt is használnak, aminek maradványa a betétekben, illetve tamponokban felboríthatja a hüvely természetes pH-értékét. A fehérítés során dioxin is kerül beléjük, de a legtöbb gyártó azt állítja, hogy ez a mennyiség nem jelent egészségügyi kockázatot.  Pedig a dioxin roncsolja a májat, gyengíti az immunrendszert és nem mellesleg rákkeltő anyag.
Ezek az összetevők okozhatnak egyszerűen csak irritációt, allergiás tüneteket, de minden tampont használó nőnél extrém esetekben toxikus sokk szindrómát is előidézhet. A Staphylococcus baktérium okozta betegség hirtelen jelentkezik és gyorsan rosszabbodva súlyos, kezelhetetlen sokkba mehet át. A gyógyulás azonban annál lassúbb, és korántsem biztos. Ennek a ma már ritkább, de veszélyes bakteriális fertőzésnek a veszélyére már a tamponok csomagolásán is felhívják a figyelmet.

 

A Toxikus sokk szindróma (TSS) kialakulása.
A tampon okozta toxikus sokk szindróma, a TSS nagyon komoly, potenciálisan halálos vérfertőzés, melyet a TSST-1 toxin okoz. A TSS viszonylag közismert az 1980-as évek közepén kirobbant botrány óta, amikor csak az USA-ban 814 esetet regisztráltak, és a mérgezéshullám 38 halálos áldozatot követelt. A TSS-t az esetek túlnyomó többségében a tampon használatával hozzák összefüggésbe, különösen a 25 év alatti nők esetében.
A tampongyártók azzal védekeztek, hogy a dioxin csekély mértékben található termékeikben.
Az FDA tanulmánya szerint például a dioxin szintje a tipikus tamponban a három trilliódnyi részt éri el. Összehasonlítva ez annyi, mint egy kanál víz egy tóban. Ez valóban nem tűnik soknak, de a helyzet az, hogy egy nő élete során 10-15 000 tampont vagy betétet használ el, ezalatt az idő alatt ismétlődő hatásként a szervezetében jelentősen felgyülemlik a méreganyag. A dioxin nem bomlik le, így ha egyszer a testbe kerül, meghatározhatatlan ideig ottmarad, ami minden alkalommal koncentrálódik. A mennyiségek ismeretében azt is tudnunk kell, hogy egy teáskanál dioxin elég több ezer ember megöléséhez.
Bár a legveszélyesebbnek tartott termékeket kivonták a forgalomból, a toxikus sokk szindróma előfordulása lecsökkent, de korántsem szűnt meg. Későbbi vizsgálatok azt is valószínűnek tartják, hogy ez az amúgy jóságos Staphylococcus baktérium természetesen van jelen az emberi test nedves, meleg részeiben, így a hüvelyben is, és javarészt nem okoz problémát. De időnként a Staphylococcus aureus TSST-1 toxinná alakul át a veszélyes anyagokat is tartalmazó tamponok hatására, ami a hüvelynyálkahártya apró sérülésein keresztül, vagy a méhen át a hasüregbe jutva könnyen a véráramba kerül. Az utóbbi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy ez a veszélyes toxin okozza a legsúlyosabb tüneteket.


A tünetek:

 Konkurenciamentes tulajdonságai garantálják, hogy